Hogyan válassz keverőt?

KEVERŐ ÉLŐ HANGOSÍTÁSHOZ

STÚDIÓKEVERŐ / KEVERŐPULT

Egyszerűen fogalmazva: minél több csatornája van egy keverőnek, annál több mindent csatlakoztathatsz rá. A csatornák (mint a legtöbb keveréstechnikai megoldás) többféle változatban léteznek, lehetnek mono vagy sztereó csatornák. Mikrofon- és/vagy vonalszintű jelet fogadnak, általában előerősítővel, amely a bemenő jelet a megfelelő szintre emeli, és faderrel, amely a csatorna kimenetét szabályozza. Rendszerint minden csatornán van hangszínszabályzó (EQ), aux küldés és panorámaszabályzó, de egyes keverők csupán néhány nagyon egyszerű csatornából és egy fő kimenetből állnak.

A keverő minden csatornájának az a célja, hogy a jelet egy vagy több buszra (alcsoportra) továbbítsa. A keverő fő kimenete a fő keverőbuszhoz kapcsolódik, amelyet a csatornafaderek táplálnak. Hasonlóképpen minden aux buszt (aux send) a csatornán lévő külön hangerőszabályzó táplál, és a keverőt a saját kimeneti aljzatán hagyja el. Az aux buszok működhetnek a csatorna hangerejétől függetlenül (pre-fader) vagy a fader állásától függően (post-fader). Ezek a különleges kimenetek rendkívül hasznosak monitorkeverésekhez, fejhallgató-keverésekhez, felvételi keverésekhez és effektküldésként. Egyes keverőpultokon külön effektbusz is van, beépített effektprocesszorral vagy dedikált visszatérő (return) csatornával.

A keverőcsoportok mellett egyes keverőkön némítócsoportok (mute group) is vannak. Ezekkel több csatornát egyetlen kezelőszervhez rendelhetsz, és egy mozdulattal némíthatod vagy visszakapcsolhatod őket. Ez jól jön, ha a zenekar egy része csak néhány dalban játszik, vagy ha az egész zenekart le akarod némítani, amíg a műsorvezető beszél. A fejlettebb keverőpultokon több némítási jelenet is tárolható – vagyis többféle némított/aktív csatornabeállítást menthetsz el gyors előhíváshoz –, ami színházi és élő hangosításnál kiváló.

Míg az aux küldések az olyan effektekhez hasznosak, amelyeket több csatornára szeretnél alkalmazni (például zengető vagy delay), a csatorna insert pontjai ideálisak külső processzorok – kompresszorok, hangszínszabályzók – beiktatására egy-egy csatornán. A csatorna insert pontja a jelútban általában közvetlenül az előerősítő után található, és vagy külön send és return aljzatot használ, vagy egyetlen 6,3 mm-es (1/4″) insert aljzatot, amelyhez speciális insert kábel kell. A direkt kimenetek ezzel szemben egyszerűen kiadják az előerősítő jelének másolatát a pultból, így a csatornák külön-külön küldhetők egy külső rögzítőre vagy hangkártyára.

Bemeneti / insert szekció

Itt állítod be a bemeneti fokozat erősítését, mielőtt a jel továbbhaladna.

• Gain (erősítés) – a csatorna beépített előerősítőjébe érkező jel szintjét állítja be.
• Pad – a bemeneti szintet rögzített értékkel, általában -20 dB-lel csökkenti, hogy a bemenő jel ne torzítson.
• Phase reverse (fázisfordítás) – a bemenő jel fázisát 180 fokkal megfordítja (a hullámformát fejjel lefelé fordítja).
• Fantomtáp (phantom power) – +48 V tápfeszültséget ad a kondenzátormikrofonoknak és a DI boxoknak.
• Mic/Line – a bemenet típusát választja ki: mikrofonszintű XLR csatlakozás vagy vonalszintű 6,3 mm-es jack csatlakozás.

Analóg keverők

Az analóg keverőben minden csatorna, busz, előerősítő, hangszínszabályzó és egyéb egység fizikai áramkörökből áll (vezetékek, ellenállások, potméterek, kapcsolók). Az analóg keverők lényegében nagyon egyszerűek: minden funkciónak és jelirányítási lehetőségnek saját, kézi kezelőszerve van. Ha egyszer megtanultad kezelni egy analóg pultot, egy pillantással átlátod, mi történik, és ha módosítanod kell egy beállítást, egyszerűen odanyúlsz.

Az analóg keverők egyik alcsoportja a keverőerősítő: ennek fő kimenetére végerősítőt építettek, így közvetlenül passzív hangfalakhoz csatlakoztatható.

Digitális keverők

A digitális keverőben az analóg jel röviddel a pultba érkezése után (általában közvetlenül az előerősítő fokozat után) digitális adattá alakul a feldolgozáshoz és a jelirányításhoz. A digitális keverő lényegében egy kifinomult számítógép egy sor AD/DA átalakítóval és egy hozzá tartozó speciális kezelőfelülettel. A digitális keverők olyan lehetőségeket kínálnak, amelyeket az analóg pultok nem. A DSP chipek például sokkal kisebbek és jóval olcsóbbak analóg megfelelőiknél, így a digitális pultokat fejlett hangszínszabályzókkal, dinamikai feldolgozással és effektekkel pakolják tele, ami jelentősen csökkentheti a külső eszközök számát. Az is hatalmas előny, hogy a teljes beállítás elmenthető és azonnal előhívható.